“A kényes orr haszna a természet megismerésében

Az ózon (O3) egy három oxigénatomból álló, instabil – vagyis könnyen lebomló – molekula. Ahol töményen van jelen, ott jól érezni a szúrós szagát. A nevét éppen ezért kapta a görög „ozein”, magyarul „rossz szagot árasztó” szó alapján.
Gáz halmazállapotban, átlagos hőmérsékleten és nyomáson az ózon halványkék árnyalatú, -112 °C alatt sötétkék folyadékká válik, míg -193 °C alatt sötétkék kristály lesz belőle. Mivel oxidálható anyagokkal érintkezve azonnal egy oxigénmolekulára (O2) és egy egyatomos, rendkívül erősen reagáló, úgynevezett nascensz oxigénre bomlik, ez a legerősebb – még a klórnál is hatékonyabb – fertőtlenítő szer. Bizonyos körülmények között erősen mérgező.
1840-ig mit sem tudott róla a kémia, mert csak ekkor fedezte föl egy német-svájci vegyész, Christian Friedrich Schönbein, akinek vélhetően különlegesen érzékeny volt az orra. Őt ugyanis az vezette az ózon nyomába, hogy a vihar egy bizonyos szakaszában mindig ugyanazt a jellegzetes szagot érezte a levegőben. A későbbi vizsgálatok be is bizonyították, hogy villámcsapás közelében nagy mennyiségben keletkezik ózon, az ún. koronakisülés hatására.
Felfedezése után, a 19. század végétől azonnal sokféle helyzetben kezdték alkalmazni az ózont. Elsősorban a fertőtlenítő erejét ismerték fel, így használták a tej, a hús, a sajt és általában a fehérjét tartalmazó táplálékok frissen tartásához, de igénybe vették a világháborúk idején az emberek gyógyításához, majd később a sportolók izomzatának fejlesztéséhez és növeléséhez is. A legjelentősebb felhasználási területe azonban ma is a tárolt vizek tisztítása. Az első olyan gyárat, amely a zárt terekben lévő vizek ózonos tisztítására szakosodott, 1902-ben hozták létre, Németországban. Azóta sok vízműben alkalmaznak ózonos technológiát a víz tisztítására és fertőtlenítésére, különösen, hogy az így kezelt víz íze és állapota jobb, mint a hagyományos csapvízé. Emellett ózon alapú gyógyszer is létezik: ezt gyomorfekélyre, ízületi fájdalmakra, bakteriális fertőzésekre, nyelőcsőgyulladásra és daganat okozta gyomorsav túltengésre használják.

 

Hogyan fertőtleníti az ózon a vizet?

Ha az ózon bármiféle mikroorganizmussal – például baktériummal, vírussal, penésszel, gombával, oldott, oxidálható ásványi anyagokkal – kerül kapcsolatba, vagy azonnal megsemmisíti azokat, vagy csapadék formájában oxidálja. Ez a kicsapatás teszi lehetővé, hogy például a nagyobb akváriumokban kiszűrjék a szennyeződéseket és rendszeres visszamosatással eltávolítsák a felületről. Ráadásul az ózon által előidézett oxidálási folyamat annyira hatékony, hogy a vele rendszeresen szembe kerülő mikroorganizmusok nem tudnak immunitást kiépíteni, ahogyan azt más vegyszerekkel szemben meg tudják tenni. Ózonkezeléssel tisztítják pl. Magyarország első, tengeri akváriumát – a Camponában lévő Tropicariumot – is, ahol cápák, ráják és egyéb, különleges tengeri élőlények vizének tisztaságát kell biztosítani…

 

Mi a helyzet az ózonpajzzsal? 

A Nap legerősebb UV-sugaraitól a Föld felett kialakult, felhőszerű réteg, az ózonpajzs véd meg minket. E nélkül nem is létezhetne élet a Földön. Ez azonban a sztratoszférának csupán az egyik rétege, amelyet elsőként déli-sarki felfedezők észleltek: ők 1912-ben számoltak be arról, hogy fátyolszerű felhőket láttak a sarkvidék felett. Ennek mérése 1956-tól lehetséges, amikor a brit Antarktisz-kutató program létrehozta a Halley-öbölbeli megfigyelőállomást. A földi megfigyelőállomások mellett ma már műholdak és repülőgépek is ellenőrzik a pajzsot. Az ózonréteg azonban jóval lejjebb, általában már 10-17 kilométeres talaj feletti magasságban elkezdődik, és 50 kilométer magasra nyúlik fel. A földfelszínhez közelebb levő ózonnak is van haszna, mert megtisztítja a légkört a szennyeződésektől.
Az ózon koncentrációját Dobson-egységekben (DU) mérik. Egy Dobson-egység azt jelenti, hogy a légkör egy 1 négyzetcentiméter alapterületű levegőoszlopára 2,69×1016 ózonmolekula jut. A hetvenes években a mérések kimutatták, hogy időnként végzetesnek tűnő mértékben elvékonyodik a pajzs. Többen úgy fogalmaztak, hogy „lyuk keletkezett rajta”, ami nem fedi a valóságot, de tény, hogy kevésbé védte a Földet. Paul Crutzen, Mario Molina és Sherwood Rowland kémikusok hosszú kísérletezések során 1974-ben felfedezték, hogy a klorofluorokarbon-gázoknak – amelyeket bőven használtak az iparban és a mezőgazdaságban – szerepük van a sztratoszféra ózontartalmának lebontásában. Ennek megismerése után világszerte tiltásokat vezettek be az aeroszolos hajtógázokra és a hűtőszekrények hűtőfolyadékaira. A kutatók pedig 1995-ben kémiai Nobel-díjat kaptak a felfedezésért.
Amit sokan lyuknak neveztek, egy olyan terület az Antarktisz feletti légkörben, ahol augusztus és október között kevesebb az ózon, mint a Föld más részein. Ám amióta mindenütt komolyan veszik a tiltásokat, megállt az ózonpajzs elvékonyodása. Ha a környezetvédelmi intézkedések megmaradnak, akkor az északi sarkvidéken 2050-re, az antarktiszi régióban pedig 2065-re visszaállhat az ózonréteg eredeti vastagsága.”

 

Forrás: http://www.mimicsoda.hu/

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..